1 Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.2 Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.3 Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;4 Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;5 Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.6 Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.7 Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.8 Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.9 És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.10 És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.11 Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.12 Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.13 Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.14 Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;15 Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.16 Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.17 Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.18 Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.19 Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.20 Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted!21 Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela.