1 Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.2 A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;3 Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.4 Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.5 Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.6 Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!7 Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!8 Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.9 Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.10 Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.11 Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.12 Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze.13 Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel!