1 Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?2 A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:3 Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!4 Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.5 Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:6 Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!7 Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.8 Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.9 Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.10 Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!11 Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.12 Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!