Zsolt 140

IBS-fordítás (Új Károli)

1  Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.2  Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!3  A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.4  Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.5  Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.6  Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.7  Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!8  Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!9  Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.10  A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.11  Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!12  A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.13  Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.14  Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak.