1Azokban a napokban, mivel ismét fölötte nagy volt a sokaság, és nem volt mit enniük, magához szólította Jézus a tanítványait, és mondta nekik:2„Szánakozom e sokaságon, mert immár harmadik napja, hogy velem vannak, és nincs mit enniük;3és ha éhen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek.“4A tanítványai pedig ezt felelték neki: „Honnan laktathatná jól ezeket valaki kenyérrel itt e pusztában?“5És megkérdezte őket: „Hány kenyeretek van?“ Azok pedig mondták: „Hét.“6Akkor megparancsolta a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földre. És vette a hét kenyeret, és hálákat adva, megszegte, és adta az ő tanítványainak, hogy tegyék eléjük. És a sokaság elé tették.7Volt egy kevés haluk is. És hálákat adva azt mondta, hogy tegyék eléjük azokat is.8Ettek azért, és jóllaktak; és fölszedték a maradék darabokat, hét kosárral.9Akik pedig ettek mintegy négyezren voltak. Ezután elbocsátotta őket.10És azonnal hajóba szállt tanítványaival, és elment Dalmanuta vidékére.
A farizeusok jelt kívánnak
11Kijöttek hozzá a farizeusok, és kezdték őt faggatni, mennyei jelt kívánva tőle, hogy kísértsék őt.12Ő pedig lelkében felfohászkodva, ezt mondta: „Miért kíván jelt ez a nemzetség? Bizony mondom nektek: Nem adatik jel ennek a nemzetségnek.“13És otthagyva őket, ismét hajóba szállt, és a túlsó partra ment. Őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!14De elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél nem volt velük több a hajóban.15És Jézus figyelmeztette őket, mondván: „Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!“16Ekkor egymás között tanakodtak, hogy nincs kenyerünk.17Jézus pedig észrevette ezt, és mondta nekik: „Miért tanakodtok, hogy nincsen kenyeretek? Még most sem látjátok be és nem értitek? Mégis kemény a szívetek?18Van szemetek, és nem láttok, és van fületek, és nem hallotok? Nem emlékeztek19mikor az öt kenyeret megszegtem az ötezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele?“ Mondták neki: „Tizenkettőt.“20„Amikor pedig a hetet a négyezernek, hány kosarat hoztatok el darabokkal tele?“ Azok pedig mondták: „Hetet.“21És mondta nekik Jézus: „Hogy nem értitek hát?“
A bétsaidai vak meggyógyítása
22Azután Betsaidába ment, és egy vakot vittek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg.23Ő pedig megfogta a vaknak kezét, kivezette őt a falun kívül, és a szemeibe köpve és kezeit reátéve, megkérdezte őt, vajon lát-e valamit.24Az pedig föltekintve mondta: „Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.“25Azután kezeit ismét rátette annak szemeire, ő pedig feltekintett vele, és meggyógyult, és messze és világosan látott mindent.26És hazaküldte, mondván: „Se a faluba be ne menj, se senkinek el ne mondd a faluban.“
Péter vallástétele
27És elment Jézus tanítványaival együtt Cézárea Filippi falvaiba. Útközben megkérdezte tanítványaitól: „Kinek mondanak engem az emberek?“28Ők pedig így feleltek: „Keresztelő Jánosnak, némelyek Illésnek, ismét némelyek pedig egynek a próféták közül.“29Ő pedig ezt kérdezte tőlük: „Hát ti kinek mondtok engem?“ Péter így felelt neki: „Te vagy a Krisztus.“30És rájuk parancsolt, hogy senkinek se szóljanak felőle.
Jézus először szól nyíltan haláláról és feltámadásáról
31És tanítani kezdte őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, megvettetnie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletnie, és harmadnapra fel kell támadnia.32És ezt nyíltan mondta. Péter pedig magához vonva őt, dorgálni kezdte.33Ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megfeddte Pétert, és ezt mondta: „Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra gondolsz.“
Jézus követése
34A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítva, ezt mondta nekik: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.35Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az ő életét énérettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.36Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?37Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?38Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az Emberfia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.“