1Ezt mondta a tanítványoknak: „Lehetetlen, hogy botránkozások ne történjenek, de jaj annak, aki ilyeneket okoz.2Jobb annak, ha malomkövet kötnek a nyakára, és a tengerbe dobják, mintha csak egyet is megbotránkoztat e kicsinyek közül.
A megbocsátás
3Vigyázzatok magatokra!“. „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, fedd meg, és ha megbánja, bocsáss meg neki.4És ha egy napon hétszer is vétkezik ellened, és egy napon hétszer tér vissza hozzád ezt mondva: Megbántam – bocsáss meg neki.“
A mustármagnyi hit
5Az apostolok ezt mondták az Úrnak: „Növeld hitünket!“6Ezt mondta az Úr: „Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, és ezt mondanátok ennek az eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben, az engedelmeskedne nektek.
A szolga jutalma
7„Ki az közületek, akinek ha van egy szolgája, és az szánt vagy legeltet, és megjön a mezőről, mindjárt azt mondja neki: Jöjj, és ülj az asztalhoz?8Nem azt mondja-e inkább neki: Készíts vacsorát, és övezd fel magad, és szolgálj nekem, míg én eszem és iszom, te pedig azután egyél és igyál!?9Vajon megköszöni-e annak a szolgának, hogy azt tette, amit neki parancsolt? Nem gondolom.10Hasonlóképpen ti is, ha mindazt megtették, amit parancsoltak nektek, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk, mert csak azt tettük, ami kötelességünk volt.“
Tíz leprás meggyógyítása
11Történt, amikor útban volt Jeruzsálem felé, átment Samária és Galilea között.12Amikor egy faluba ért, tíz leprás férfi jött elé, akik távol megálltak,13és hangosan ezt kiáltották: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!“14Amikor meglátta őket, ezt mondta: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.“ És történt, hogy míg odamentek, megtisztultak.15Egy pedig közülük, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és hangosan dicsőítette Istent.16Lába elé borulva adott hálát. Ez pedig samáriai volt.17Jézus ekkor így szólt: „Nem tízen tisztultak meg? Hol van a többi kilenc?18Nem akadt más, aki visszatért volna dicsőséget adni Istennek, csak ez az egy idegen?“19És ezt mondta neki: „Kelj fel, menj el, a te hited megtartott téged.“
Isten országa és az Emberfia eljövetele
20Amikor megkérdezték a farizeusok, hogy mikor jön el Isten országa, így felelt nekik: „Isten országa nem szemmel láthatóan jön el.21Sem azt nem mondják: Íme, itt, vagy íme, ott van, mert Isten országa bennetek van!“22A tanítványoknak pedig ezt mondta: „Eljön az idő, amikor szeretnétek egyet látni az Emberfia napjai közül, de nem láttok.23Mondják majd nektek: Íme, itt, vagy íme, ott van, de ne menjetek oda, és ne fussatok utána.24Mert amint a felvillanó villámlás az ég aljától az ég aljáig fénylik, úgy jön el az Emberfia az ő napján.25De előbb sokat kell szenvednie és megvettetnie ettől a nemzedéktől.26És amint Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia napjaiban is.27Ettek, ittak, megnősültek, férjhez mentek addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába, és eljött az özönvíz, és elpusztított mindenkit.28Hasonlóképpen, ahogy Lót napjaiban is volt: ettek, ittak, vettek, adtak, ültettek, építettek,29de azon a napon, amikor Lót kiment Sodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztított mindenkit.30Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.31Azon a napon, aki a háztetőn lesz, holmija pedig a házban, ne menjen le, hogy elvigye. És aki a mezőn lesz, ne forduljon vissza.32Emlékezzetek Lót feleségére!33Aki meg akarja tartani életét, elveszti azt, és aki elveszti, megtartja azt.34Mondom nektek: azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban, az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.35Két asszony őröl együtt, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.36Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik otthagyatik.“37Azok ezt mondták neki: „Hol, Urunk?“ Ő pedig így válaszolt: „Ahol a tetem, oda gyűlnek a saskeselyűk.“