Offenbarung 21 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Újszövetség: élet, igazság és világosság

1 Ezután új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld elmúlt és tenger sem volt többé. 2 És én, János láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá, felkészítve, mint a vőlegény számára felékesített menyasszony. 3 És az égből hangos szózatot hallottam, amely ezt mondta: „Íme, az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakik, és azok az ő népei lesznek, és maga Isten lesz velük. 4 És Isten letöröl szemükről minden könnyet és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.“ 5 Aki a királyi széken ül, ezt mondta: „Íme, mindent újjáteremtek.“ És ezt mondta nekem: „Írd meg, mert ezek a beszedek megbízhatóak és igazak.“ 6 És ezt mondta nekem: „Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak ingyen adok az élet vizének forrásából. 7 Aki győz, örökségül nyer mindent, és annak Istene leszek, és ő pedig fiam lesz. 8 De a gyáváknak, és hitetleneknek és utálatosoknak és gyilkosoknak és paráznáknak és varázslóknak és bálványimádóknak és hazugoknak a része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.“ 9 És a hét angyal közül az egyik hozzám jött, akinél a hét utolsó csapással teli pohár volt, és ezt mondta nekem: „Jöjj, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.“ 10 És lélekben elvitt engem egy nagy és magas hegyre és megmutatta nekem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől, a mennyből szállt alá. 11 Benne volt az Isten dicsősége, és annak ragyogása hasonló volt a drágakőhöz, a kristálytiszta jáspis kőhöz, 12 és nagy és magas kőfala volt, tizenkét kapuja és a kapukon tizenkét angyal, és a felírt nevek, Izrael fiai tizenkét törzsének nevei. 13 Napkeletről három kapu, északról három kapu, délről három kapu, napnyugatról három kapu. 14 A város falának tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának neve. 15 Aki velem beszélt, annál egy arany mérővessző volt, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. 16 És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megmérte a várost mérővesszővel: tizenkétezer futam, hosszúsága, szélessége és magassága egyenlő. 17 És megmérte annak kőfalát: száznegyvennégy könyök, ember mértékével, ami az angyalé is. 18 És a kőfal jáspisból épült, a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. 19 És a város kőfalának alapja drágakövekkel volt ékesítve. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20 az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik hiacint, a tizenkettedik ametiszt. 21 A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy volt, minden egyes kapu egy gyöngy, és a város utcája tiszta arany, olyan, mint az átlátszó üveg. 22 És templomot nem láttam abban, mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma és a Bárány. 23 És a városnak nincs szüksége napra, sem holdra, hogy világítsanak, mert Isten dicsősége megvilágosította, és lámpása a Bárány. 24 És a pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában fognak járni és a föld királyai oda viszik dicsőségüket. 25 Annak kapuit nem zárják be nappal, éjszaka pedig nem is lesz ott. 26 És a pogányok odaviszik dicsőségüket és tiszteletüket, 27 és nem megy be abba semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik be vannak írva az élet könyvébe, amely a Bárányé.