Johannes 19 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Újszövetség: élet, igazság és világosság

Pilátus kiszolgáltatja Jézust

1 Akkor Pilátus elvitette Jézust, és megostoroztatta. 2 A vitézek tövisből koronát fontak, a fejére tették, bíbor köntöst adtak reá, 3 és ezt mondták: „Üdvözlégy, zsidók királya!“ És arcul csapdosták őt. 4 Majd ismét kiment Pilátus, és mondta nekik: „Íme, kihozom őt nektek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.“ 5 Kiment azért Jézus a töviskoronát és a bíborköntöst viselve. És mondta nekik Pilátus: „Íme, az ember!“ 6 Mikor meglátták őt a papi fejedelmek és a szolgák, így kiáltoztak: „Feszítsd meg, feszítsd meg!!“ Pilátus ezt mondta nekik: „Vigyétek el őt ti, és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt őbenne.“ 7 A zsidók így feleltek neki: „Nekünk törvényünk van, és ami törvényünk szerint meg kell halnia, mivel Isten Fiává tette magát.“ 8 Mikor pedig ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémült, 9 ismét bement a törvényházba, és szólt Jézusnak: „Honnan való vagy te?“ De Jézus nem felelt neki. 10 Pilátus ekkor ezt mondta neki: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszíttesselek, és hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak?“ 11 Jézus így felelt: „Semmi hatalmad sem volna rajtam, ha felülről nem adatott volna neked: nagyobb bűne van azért annak, aki a te kezedbe adott engem.“ 12 Ettől fogva igyekezett Pilátus őt szabadon bocsátani, de a zsidók így kiáltoztak: „Ha ezt szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja: aki magát királlyá teszi, az ellene szegül a császárnak!“ 13 Amikor pedig Pilátus meghallotta ezeket a szavakat, kihozta Jézust, és leült a bírói székbe azon a helyen, amelyet Márványkövezetnek hívtak, héberül pedig Gabbatának. 14 Akkor a húsvét péntekje volt, és mintegy hat óra. És mondta a zsidóknak: „Íme, a ti királyotok!“ 15 Azok pedig kiáltoztak: „Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt!“ Mondta nekik Pilátus: „A ti királyotokat feszítsem meg?“ A papi fejedelmek így feleltek: „Nem királyunk van, hanem császárunk!“

Jézus megfeszítése

16 Akkor átadta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust, és elvitték. 17 És felemelve a keresztfáját, elment az úgynevezett Koponya-hegyre, amelyet héberül Golgotának hívnak, 18 ahol megfeszítették őt, és ővele másik kettőt, egyfelől és másfelől, középen pedig Jézust. 19 Pilátus pedig feliratot is készíttetett, és feltétette a keresztfára. Az írás pedig ez volt: a názáreti Jézus, a zsidók királya. 20 Sokan olvasták ezt a feliratot a zsidók közül, mivel közel volt a városhoz az a hely, ahol Jézust megfeszítették, héberül, görögül és latinul volt írva. 21 A zsidók papi fejedelmei akkor azt mondták Pilátusnak: „Ne azt írd: A zsidók királya! – hanem ahogy ő mondta: A zsidók királya vagyok.“ 22 Pilátus így felelt: „Amit megírtam, megírtam.“ 23 A vitézek pedig, amikor megfeszítették Jézust, elvették felsőruháit, és négy részre osztották, egy-egy részt mindegyik vitéznek. A köntös pedig varratlan volt, felülről végig egybeszőve. 24 Ekkor azt mondták egymásnak: „Ezt ne hasítsuk el, hanem vessünk sorsot rá, kié legyen.“ Hogy beteljesedjen az Írás, amely ezt mondja: „Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek.“ A vitézek tehát ezeket tették. 25 Jézus keresztje alatt pedig ott állt anyja, és anyjának nőtestvére, Mária, a Klópás felesége és a magdalai Mária. 26 Amikor Jézus meglátta, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeretett, ezt mondta az anyjának: „Asszony, íme, a te fiad!“ 27 Azután ezt mondta a tanítványnak: „Íme, a te anyád!“ És ettől az órától magához fogadta őt az a tanítvány.

Jézus halála

28 Jézus ezek után tudva, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az Írás, ezt mondta: „Szomjazom.“ 29 Volt pedig ott egy ecettel, teli edény. Egy szivacsot megtöltve ecettel izsópra téve, odavitték a szájához. 30 Mikor pedig elvette Jézus az ecetet, ezt mondta: „Elvégeztetett!“ És lehajtva fejét, kibocsátotta lelkét. 31 A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át ne maradjanak a keresztfán, mivel péntek volt (mert annak a szombatnak napja nagy nap volt), kérték Pilátust, hogy törjék el azoknak lábszárait, és vegyék le őket. 32 Eljöttek ekkor a vitézek, és eltörték az elsőnek lábszárait és a másikét is, akit vele együtt feszítettek meg. 33 Amikor pedig Jézushoz értek, és látták, hogy ő már halott, nem törték el a lábszárait, 34 hanem egy a vitézek közül dárdával döfte át az oldalát, és azonnal vér és víz jött ki abból. 35 És aki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága, és ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. 36 Mert azért történtek ezek, hogy beteljesedjen az Írás: „Csontja ne töressék meg.“ 37 Másutt ismét így szól az Írás: „Néznek majd arra, akit átszegeztek.“

Jézus temetése

38 Ezek után az arimatiai József (aki Jézus tanítványa volt, de csak titokban, a zsidóktól való félelem miatt), megkérte Pilátust hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. Elment tehát, és levette Jézus testét. 39 Eljött Nikodémus is (aki éjszaka ment Jézushoz először), hozva mirhából és aloéból való kenetet, mintegy százfontnyit. 40 Fogták tehát Jézus testét, lepedőkbe göngyölték illatos szerekkel együtt, amint a zsidóknál szokás temetni. 41 Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, volt egy kert, és a kertben egy új sír, amelybe még senkit sem helyeztek. 42 A zsidók péntekje miatt, mivel az a sír közel volt, abban helyezték el Jézust.