Apostelgeschichte 26 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Újszövetség: élet, igazság és világosság

Pál beszéde Agrippa előtt

1 Agrippa erre ezt mondta Pálnak: „Megengedjük neked, hogy szólj a magad mentségére.“ Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet tartott: 2 „Agrippa király! Boldognak tartom magam, hogy mindazok felől, amikkel a zsidók vádolnak, előtted fogok védekezni e mai napon, 3 mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen! 4 Életemet, amely kezdettől fogva az én népem között Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan. 5 Ők tudják rólam kezdettől fogva, tanúsítani is tudnák, hogy én a mi vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus. 6 Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménysége miatt állok itt vád alatt. 7 Éjjel és nappal buzgón szolgálva, a mi tizenkét nemzetségünk is reméli, hogy ez beteljesül. E miatt a reménység miatt vádolnak a zsidók, Agrippa király. 8 Miért tűnik nektek hihetetlen dolognak, hogy Isten halottakat támaszt fel? 9 Én is elhatároztam magamban, hogy sok ellenséges dolgot kell cselekednem a Názáreti Jézus neve ellen. 10 Ezt meg is tettem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokat börtönbe vettettem, melyre a főpapoktól felhatalmazást kaptam. Sőt amikor megölték őket, szavazatommal hozzájárultam. 11 A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntettem, káromlásra kényszerítettem, és féktelen dühömben egészen az idegen városokig kergettem őket. 12 Amikor egyszer éppen ilyen ügyben útban voltam Damaszkusz felé, a főpapok felhatalmazásával és engedélyével, 13 délben az úton azt láttam, király, hogy a mennyből a napnak fényességét is meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, akik velem együtt haladtak. 14 Amikor pedig mindnyájan leestünk a földre, szózatot hallottam, mely hozzám szólt, és ezt mondta zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod. 15 Erre én ezt kérdeztem: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr ezt felelte: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz. 16 De kelj fel, és állj lábaidra, mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek azokban, amiket láttál, és azokban, amelyekben meg fogok neked jelenni. 17 Megoltalmazlak téged e néptől és a pogányoktól, akik közé most küldelek, 18 hogy nyisd meg a szemeiket, hogy sötétségből világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát, és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által. 19 Ezért, Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt, 20 hanem először a damaszkusziaknak és jeruzsálemiaknak, majd Júdea egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg az Istenhez, megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedve. 21 Ezekért akartak engem megölni a zsidók, amikor megfogtak a templomban. 22 De Istentől segítséget kaptam, s mind e mai napig itt állok, és bizonyságot teszek mind kicsinynek, mind nagynak, és semmit nem mondok azokon kívül, amikről a próféták és Mózes megmondták, hogy be fognak teljesedni, 23 hogy a Krisztusnak szenvednie kell, hogy elsőnek támad fel a halottak közül, és világosságot fog hirdetni ennek a népnek és a pogányoknak.“ 24 Mikor pedig ezeket hozta fel a maga mentségére, Fesztusz hangosan mondta: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.“ 25 Pál azonban ezt mondta: „Nem vagyok bolond, nemes Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok. 26 Mert tud ezekről a király, akihez bátran is szólok: mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül előtte bármi is ismeretlen volna, mert nem valami zugban történt dolog ez. 27 Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.“ 28 Agrippa pedig ezt mondta Pálnak: „Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.“ 29 Pál pedig mondta: „Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, és ne csak te, hanem mindazok, akik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, amilyen én is vagyok, de e bilincsek nélkül.“ 30 Mikor ezeket mondta, felkelt a király, a tiszttartó, Berniké és akik velük együtt ültek. 31 Visszavonultak, beszélgettek egymással és ezt mondták: „Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.“ 32 Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárhoz nem föllebbezett volna.“