Johannes 17 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Újszövetség: élet, igazság és világosság

Jézus főpapi imádsága

1 Ezeket beszélte Jézus, és felemelte szemeit az égre, és ezt mondta: „Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged, 2 mivel hatalmat adtál neki minden test felett, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál. 3 Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. 4 Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy elvégezzem. 5 És most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely enyém volt tenálad, mielőtt a világ lett. 6 Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket, és a te beszédedet megtartották. 7 Most tudták meg, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van; 8 mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, őnekik adtam, ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. 9 Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid. 10 Az enyémek mind a tieid, és a tieid az enyémek: és megdicsőíttetem őbennük. 11 Én nem vagyok többé e világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! 12 Amikor velük voltam a világon, én megtartottam őket a te nevedben, akiket nekem adtál, megőriztem őket, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az Írás beteljesüljön. 13 Most pedig tehozzád megyek, és ezeket beszélem a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. 14 A te igédet adtam nekik, és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból való. 15 Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. 16 Nem e világból valók, amint én sem e világból vagyok. 17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság. 18 Amiképpen te küldtél engem e világba, úgy küldtem én is őket e világba: 19 én őérettük odaszentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. 20 De nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek majd énbennem, 21 hogy mindnyájan egyek legyenek, amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. 22 Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, őnekik adtam, hogy egyek legyenek, amiképpen mi egyek vagyunk: 23 én őbennük és te énbennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amiként engem szerettél. 24 Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál: mert szerettél engem e világ kezdete előtt. 25 Igazságos Atyám! A világ nem ismert téged, de én ismertelek téged, és ezek megismerik, hogy te küldtél engem, 26 És megismertettem ővelük a te nevedet, és megismertetem, hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek.“