2.Korinther 7 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Újszövetség: élet, igazság és világosság

Pál szeretete a gyülekezet iránt

1 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vigyük végbe megszentelésünket. 2 Fogadjatok be minket. Senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem károsítottunk, senkit meg nem csaltunk. 3 Nem vádként mondom, hiszen az előbb mondtam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk. 4 Nagyon bízom bennetek, és sok dicsekedni valóm van veletek. Tele vagyok vigasztalódással, sok nyomorúságunkban is túlárad bennem az öröm.

Titusz jó hírei a gyülekezetről

5 Mert amikor Macedóniába jöttünk, semmi nyugalma sem volt testünknek, sőt minden felől zaklattak: kívül harc, belül félelem. 6 De az Isten, a megalázottak vigasztalója, minket is megvigasztalt Titusz megjöttével. 7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ti vigasztaltátok meg. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, kesergéseteket, hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy én még jobban megörültem.

A gyülekezet Isten szerinti megszomorodása

8 Mert ha megszomorítottalak titeket azzal a levéllel nem bánom, noha bántam, mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig meg is szomorított titeket, 9 most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Isten akarata szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok. 10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre vezető, visszavonhatatlan megtérést munkál, a világ szerinti szomorúság pedig halálba visz. 11 A ti Isten szerint való szomorúságtok milyen nagy buzgóságot keltett bennetek, sőt védekezést, sőt méltatlankodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt igazságszolgáltatást. Mindenképpen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban. 12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő és nem a sértett miatt tettem, hanem azért, hogy nyilvánvalóvá legyen Isten előtt irántunk való odaadástok. 13 Ezért megvigasztalódtunk. Vigasztalódásunkban még sokkal inkább örültünk Titusz örömén, hogy ti mindnyájan megnyugtattátok lelkét. 14 Ha előtte dicsekedtem is veletek, nem maradtam szégyenben, mert amint nektek is csak igazat szóltunk, úgy Titusz előtt is igaznak bizonyult veletek való dicsekedésünk. 15 És most még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezve mindnyájatok engedelmességére, és hogy milyen félve és aggódva fogadtátok. 16 Örülök, hogy minden tekintetben bízhatom bennetek.