1 Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;2 Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.3 Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!4 Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!5 Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.6 Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.7 Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.8 És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:9 Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt!10 Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké.11 Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt.