1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:2 Hogy a vezérek vezettek Izráelben, &Hogy a nép önként kele föl: áldjátok3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! &Én, én az Úrnak éneket4 Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl: &Megrendült5 A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, &Még ez a Sinai is, az6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, &Jáhel idejében pihentek az utak,7 Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, &Mígnem8 Új isteneket ha választott [a nép,] &Mindjárt [kigyúlt] a harcz a kapuk9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, &Kik a nép közül önként10 Kik ültök fehér szamarakon, &Kik ültök a szõnyegeken &És a kik gyalog11 Az íjászok szavával a vízmerítõk között, &Ott beszéljék az Úrnak12 Kelj fel, kelj fel Debora! &Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!13 Akkor lejött a hõsök maradéka; &Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, &Utánad Benjámin, a te néped közé;15 És Issakhár fejedelmei Deborával, &És mint Issakhár, úgy Bárák &A16 Miért [maradtál] ülve a hodályban? &Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!17 Gileád a Jordánon túl pihen. &Hát Dán miért idõzik hajóinál? &Áser a18 [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, &És Nafthali, a mezõség19 Királyok jöttek, harczoltanak; &Akkor harczoltak a Kanaán királyai20 Az égbõl harczoltak, &A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával!21 A Kison patakja seprette el õket; &Az õs patak, a Kison patakja! &Végy22 Akkor csattogtak a lovak körmei &A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.23 Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - &Átkozva-átkozzátok annak24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, &A Keneus Héber felesége, &A25 [Az] vizet kért, õ tejet adott, &Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.26 Balját a szegre, &Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta, &És27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, &Lábai között leroskadt, elesett;28 Kinézett az ablakon, és jajgatott &Siserának anyja a rostélyzat mögül:29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; &Õ egyre csak azok30 "Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? &Egy-két31 Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! &De a kik téged szeretnek,