Psalm 55 | IBS-fordítás (Új Károli)

1 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása. 2 Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl; 3 Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok! 4 Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem. 5 Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem. 6 Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem. 7 Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám. 8 Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela. 9 Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl. 10 Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban. 11 Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban. 12 Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság. 13 Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl: 14 Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm, 15 A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben. 16 A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben. 17 Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. 18 Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat. 19 Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem. 20 Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent. 21 Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét. 22 A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok. 23 Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. 24 Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom.