Psalm 44 | IBS-fordítás (Új Károli)

1 Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. 2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. 3 Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted. 4 Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket. 5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! 6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. 7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; 8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg. 9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. 11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak. 12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. 13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. 14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek. 15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. 16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem. 17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. 18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. 19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl: 20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. 21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: 22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait. 23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. 24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké! 25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? 26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. 27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!