Psalm 35 | IBS-fordítás (Új Károli)

1 Dávidé. &Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal. 2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre. 3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged. 4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják. 5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket]. 6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket. 7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek. 8 Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe. 9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában. 10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától. 11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok. 12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet. 13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt. 14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva: 15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak, 16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám. 17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet. 18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged. 19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám. 20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak. 21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk. 22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem! 23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért. 24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam! 25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt! 26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem. 27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét. 28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.