Psalm 22 | IBS-fordítás (Új Károli)

1 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára. 2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava. 3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam. 4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol. 5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket. 6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg. 7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata. 8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket: 9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne! 10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin. 11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem. 12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen. 13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái. 14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán. 15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között. 16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet. 17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat. 18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám. 19 Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek. 20 De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre. 21 Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl. 22 Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem. 23 Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben. 24 Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata! 25 Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja. 26 Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt. 27 Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké! 28 Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége. 29 Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is. 30 Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét. 31 Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. 32 Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte!