Sprüche 11 | IBS-fordítás (Új Károli)

1 Az álnok font útálatos az Úrnál; az igaz mérték pedig kedves néki. 2 Kevélység jõ: gyalázat jõ; az alázatosoknál pedig bölcseség van. 3 Az igazakat tökéletességök vezeti; de a hitetleneket gonoszságuk elpusztítja. 4 Nem használ a vagyon a haragnak idején; az igazság pedig kiragad a halálból. 5 A tökéletesnek igazsága igazgatja az õ útát; de önnön istentelenségében esik el az istentelen. 6 Az igazaknak igazságok megszabadítja õket; de az õ kivánságokban fogatnak meg a hitetlenek. 7 Mikor meghal az istentelen ember, elvész az õ reménysége; a bûnösök várakozása is elvész. 8 Az igaz a nyomorúságból megszabadul; az istentelen õ helyette beesik abba. 9 Szájával rontja meg a képmutató felebarátját; de az igazak a tudomány által megszabadulnak. 10 Az igazak javán örül a város; és mikor elvesznek az istentelenek, örvendezés van. 11 Az igazaknak áldása által emelkedik a város; az istentelenek szája által pedig megromol. 12 Megútálja felebarátját a bolond; az eszes férfiú pedig hallgat. 13 A rágalmazó megjelenti a titkot; de a hûséges lelkû elfedezi a dolgot. 14 A hol nincs vezetés, elvész a nép; a megmaradás pedig a sok tanácsos által van. 15 Teljességgel megrontatik, a ki kezes lesz idegenért; a ki pedig gyûlöli a kezességet, bátorságos lesz. 16 A kedves asszony megtartja a tiszteletet, a hatalmaskodók pedig megtartják a gazdagságot. 17 Õ magával tesz jól a kegyes férfiú; a kegyetlen pedig öntestének okoz fájdalmat. 18 Az istentelen munkál álnok keresményt; az igazságszerzõnek pedig jutalma valóságos. 19 A ki õszinte az igazságban, az életére -, a ki pedig a gonoszt követi, az vesztére [míveli azt]. 20 Útálatosok az Úrnál az álnok szívûek; kedvesek pedig õ nála, a kik az õ útjokban tökéletesek. 21 Kézadással [erõsítem,] hogy nem marad büntetlen a gonosz; az igazaknak pedig magva megszabadul. 22 [Mint] a disznó orrában az aranyperecz, [olyan] a szép asszony, a kinek nincs okossága. 23 Az igazaknak kivánsága csak jó, az istentelenek várakozása pedig harag. 24 Van olyan, a ki bõven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és a ki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szûkölködik. 25 A mással jóltevõ ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül. 26 A ki búzáját visszatartja, átkozza azt a nép; annak fején pedig, a ki eladja, áldás [van]. 27 A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, õ magára jõ az. 28 A ki bízik az õ gazdagságában, elesik; de mint a fa ága, az igazak kivirágoznak. 29 A ki megháborítja az õ házát, annak öröksége szél lesz; és a bolond szolgája a bölcs elméjûnek. 30 Az igaznak gyümölcse életnek fája; és lelkeket nyer meg a bölcs. 31 Ímé, az igaz e földön megnyeri jutalmát; mennyivel inkább az istentelen és a bûnös! 32 A ki szereti a dorgálást, szereti a tudományt; a ki pedig gyûlöli a fenyítéket, oktalan az.