Römer 2 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Isten nem személyválogató

1 Ezért menthetetlen vagy, ó, ember, bárki légy, aki ítélsz, mert amiben mást megítélsz, abban önmagadat is kárhoztatod, mert ugyanúgy cselekszel te is, aki ítélsz. 2 Tudjuk pedig, hogy Isten igazságosan ítéli meg azokat, akik ilyeneket cselekszenek. 3 Vagy azt gondolod, ó, ember, aki megítéled azokat, akik ilyeneket cselekszenek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd Isten ítéletét? 4 Vagy megveted Isten jóságának, elnézésnek, hosszútűrésének gazdagságát, nem tudva, hogy Isten jósága téged megtérésre indít? 5 De te, meg nem tért szíved keménysége szerint haragot gyűjtesz magadnak a haragnak napjára, amikor Isten igazságos ítélete nyilvánvalóvá lesz. 6 Isten mindenkinek cselekedete szerint fizet meg. 7 Örök élettel azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek. 8 Azoknak pedig, akik viszálykodók és nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, megfizet majd ítéletének haragjával. 9 Nyomorúság és szorongattatás lesz része mindenkinek, aki gonoszságot cselekszik, első sorban zsidónak, de görögnek is. 10 Dicsőség, tisztesség és békesség mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban zsidónak, de görögnek is.

A törvény nélkül élők bűnössége

11 Isten nem személyválogató. 12 Akik a törvény ismerete nélkül vétkeztek, azok a törvény nélkül vesznek el. Akik pedig a törvény ismeretében vétkeztek, a törvény által ítéltetnek meg. 13 Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik. 14 Mert amikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, akik nem ismerik a törvényt, mégis természetszerűleg teszik azt, amit a törvény követel, akkor ők, bár törvényük nincsen, önmaguknak lettek a törvénye. 15 Ezzel megmutatják, hogy a törvény által követelt cselekedet a szívükbe van írva. Erről tesz bizonyságot lelkiismeretük. Egymást kölcsönösen vádoló vagy felmentő gondolataik is erről tanúskodnak majd 16 azon a napon, amelyen Isten megítéli az emberek gondolatait, az én evangéliumom szerint Jézus Krisztus által.

A törvény alatt élők bűnössége

17 De te zsidónak mondod magad, és Isten törvényére támaszkodsz, és Istennel dicsekszel, 18 hogy ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni jó és rossz között, mert ismered Isten akaratát, mert törvényéből ezt megtanultad. 19 Azt gondolod magadról, hogy te vakok vezetője, a sötétségben lévőknek világossága, 20 a balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, mert tied a törvény ismerete és igazsága. 21 Ha mást tanítasz, magadat nem tanítod-e? Aki azt hirdeted, hogy ne lopj, nem lopsz-e? 22 Aki azt mondod, ne paráználkodj, nem paráználkodol-e? Aki utálod a bálványokat, nem vagy-e szentségtörő? 23 Aki a törvény ismeretével dicsekedsz, nem gyalázod-e Istent a törvény megszegésével? 24 Amint meg van írva: „Miattatok káromolják Isten nevét a pogányok között.“ 25 A körülmetélkedés használ, ha a törvényt megtartod. De ha a törvényt áthágod, a te körlülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. 26 Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvény parancsait, az ő körülmetéletlensége nem számít-e körülmetéltségnek? 27 A körülmetéletlen ember, aki a törvényt megtartja, megítél téged, aki a törvény betűjének ismerete és a körülmetélkedés ellenére is a törvény megrontója vagy. 28 Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen az. Nem az a körülmetélés, ami a testen külsőképpen látszik. 29 Az a zsidó, aki belsőképpen az. A szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés. Ennek dicsérete nem embertől, hanem Istentől van.