Offenbarung 7 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

1 Ezután négy angyalt láttam állni a föld négy sarkán, amint féken tartották a föld négy szelét, hogy a szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se élő fára. 2 Egy másik angyalt is láttam feljönni napkelet felől, akinek kezében volt az élő Isten pecsétje, és hangos szóval kiáltott a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek 3 és így szólt: „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, addig, amíg homlokukon meg nem pecsételjük a mi Istenünknek szolgáit“. 4 És hallottam a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, Izrael fiainak minden törzséből. 5 Júda törzséből tizenkétezer elpecsételt, Rúben törzséből tizenkétezer elpecsételt, Gád törzséből tizenkétezer elpecsételt, 6 Ásér törzséből tizenkétezer elpecsételt, Naftáli törzséből tizenkétezer elpecsételt, Manassé törzséből tizenkétezer elpecsételt, 7 Simeon törzséből tizenkétezer elpecsételt, Lévi törzséből tizenkétezer elpecsételt, Issakár törzséből tizenkétezer elpecsételt. 8 Zebulón törzséből tizenkétezer elpecsételt, József törzséből tizenkétezer elpecsételt, Benjámin törzséből tizenkétezer elpecsételt. 9 Ezután láttam: íme egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből és a királyi szék előtt és a Bárány előtt álltak fehér ruhába öltözve és kezükben pálmaágak, 10 és hangos szóval kiáltották: „Az üdvösség a mi Istenünké, aki a királyi széken ül és a Bárányé!“ 11 Az angyalok pedig mindnyájan a királyi szék, a vének és a négy élőlény körül álltak és a királyi szék előtt leborultak és imádták Istent, 12 ezt mondva: „Ámen. Áldás és dicsőség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön örökké. Ámen“. 13 Ekkor megszólalt az egyik vén és ezt mondta nekem: „Kik ezek, akik fehér ruhában vannak öltözve, és honnét jöttek?“ 14 Ezt mondtam neki: „Uram, te tudod“. És ezt mondta nekem: „Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek és megmosták ruhájukat és megfehérítették a Bárány vérében. 15 Ezért vannak Isten királyi széke előtt és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában, és aki a királyi széken ül, kiterjeszti sátrát felettük. 16 Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé, a nap nem tűz rájuk, sem semmi hőség, 17 mert a Bárány, aki a királyi szék közepén van, legelteti őket, és az élet vizének forrásához vezeti őket, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.“