Apostelgeschichte 14 | Újszövetség: élet, igazság és világosság

Ikóniumban

1 Történt pedig Ikóniumban, hogy együtt mentek be a zsidók zsinagógájába, és úgy prédikáltak, hogy mind a zsidókból, mind a görögökből is nagyon sokan lettek hívővé. 2 Akik azonban a zsidók közül nem hittek, felingerelték, és megharagították a pogányok lelkét az atyafiak ellen. 3 Mégis sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, aki bizonyságot tett az ő kegyelmének beszéde mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek a kezeik által. 4 De a város sokasága meghasonlott, és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett voltak. 5 Akkor a pogányok és zsidók a főembereikkel együtt támadást indítottak, hogy bosszút álljanak, és megkövezzék őket. 6 Ők ezt megtudták, és elmenekültek Likaóniának városaiba, Lisztrába, Derbébe és a körülötte lévő tartományba, 7 és ott hirdették az evangéliumot.

Pál meggyógyít egy sántát Lisztrában

8 Lisztrában élt egy béna lábú ember, aki születésétől fogva sánta volt, és soha nem tudott járni. 9 Ő hallotta Pált beszélni, aki rátekintett, és látta, hogy van hite, hogy meggyógyuljon, 10 és hangosan ezt mondta neki: „Állj fel lábaidra egyenesen!“ És az felszökött, és járt. 11 A sokaság pedig, amikor látta, amit Pál cselekedett, így kiáltott likaóniai nyelven: „Az istenek jöttek le hozzánk ember képében!“ 12 Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak mondták, mert ő volt a szóvivő. 13 Jupiter papja pedig, akinek az ő városuk előtt volt temploma, felkoszorúzott bikákat hajtott a kapukhoz, és a sokasággal együtt áldozatot akart bemutatni. 14 Amikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatták, a sokaság közé futottak és ezt kiáltották: 15 „Férfiak, miért művelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes üzenetet hirdetjük nektek, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól az élő Istenhez térjetek, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert, és mindent, ami azokban van. 16 Ő az elmúlt időkben hagyta, hogy a pogányok mind a maguk útján haladjanak, 17 bár nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jótevőnk volt, a mennyből esőt és termő időt adott nekünk, és betöltötte eledellel és örömmel a szívünket.“ 18 Ezeket mondva, nagy nehezen lecsendesítették a sokaságot, hogy nekik ne áldozzanak.

Pált megkövezik, de életben marad

19 Azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók jöttek oda, és a sokaságot úgy fellázították, hogy megkövezték Pált, kivonszolták a városból, és azt gondolták, hogy meghalt. 20 De amikor a tanítványok körülvették őt, felkelt, bement a városba, és másnap Barnabással elment Derbébe.

Pál és Barnabás visszatér a szíriai Antiókhiába

21 Miután annak a városnak hirdették az evangéliumot, sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. 22 Erősítették a tanítványok lelkét, intve őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok háborúságon keresztül kell nekünk az Isten országába bemennünk. 23 Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, imádkozva és böjtölve az Úrnak ajánlották őket, akiben hittek. 24 És Pizidián átmenve elmentek Pamfiliába, 25 majd miután Pergében hirdették az igét, lementek Attáliába. 26 Onnan elhajóztak Antiókhiába, ahonnan az Isten kegyelmére bízták őket, arra a munkára, melyet el is végeztek. 27 Amikor pedig megérkeztek, és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélték milyen nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velük, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre. 28 Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.